Author: corvinustourismclub

Home / Author: corvinustourismclub

Egy álomból édes valóság

October 24, 2021 | Uncategorized | No Comments

Mihályi László, a Mihályi Cukrászda tulajdonosa – Fotó: Corvinus Tourism Club

Bizonyára rengeteg fiatalban felmerül a kérdés, hogy mégis milyen területen helyezkedjen el, milyen karriert válasszon. A Corvinus Tourism Club nekik szeretne segíteni a #miértéppenaturizmus kampányával, melynek keretein belül a turizmus és a vendéglátás neves alakjaival beszélgetünk a szakma örömeiről és lehetőségeiről. Az idei első forgatás alkalmából a méltán híres váci cukrászdába, a Mihályi Patesserie-be látogathattunk el, ahol Mihályi Lászlóval beszélgettünk a karrierjében megélt élményeiről és tapasztalatairól.

„Mi nem süteményeket árulunk, hanem élvezetet adunk.” – mondta a mestercukrász, aki már élete első jelmezbálján is cukrászpéknek öltözött és szenvedélye a minőségi ételek készítése iránt azóta is töretlen. Öröm volt látni, hogy valaki ennyire fontosnak tartja, hogy egy kis boldogságot csempésszen a vásárlói mindennapjaiba, mindezt a legkülönfélébb eszközökkel megvalósítva. A sütemények alapanyagai között ugyanis az egzotikus ázsiai és dél-amerikai fűszerektől kezdve, az elefántcsontparti kókuszon át egészen a boldogkőváraljai barackig minden megtalálható. Ezek nagyban hozzájárulnak a sütemények egyedi ízvilágához, amit az édességek különleges formája tesz még vonzóbbá.

Természetesen a minőségi, színvonalas kínálat létrehozása rengeteg kreativitást, precizitást és energiaráfordítást igényel. Mondhatni, ez a szakma üzenete. De mi a célja? Mihályi László szerint az, hogy valami olyat alkossunk, amelynek mások is örülni tudnak. Ez az a boldogságfaktor, amire az embernek élete minden egyes pillanatában szüksége van. A cukrászok számára ez jelenti a végtelen küldetést.

A videó végén vendégünk azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik a vendéglátás sokszínű világában képzelik el a jövőjüket. Elmondása szerint a cukrász szakma egyik legnagyobb előnye, hogy rövid idő alatt is komoly sikerekre lehet szert tenni. Hozzátette, hogy bár nehézségek mindig lesznek, tudni kell, hogyan kerekedjünk felül rajtuk. A mestercukrász szerint a makulátlan felkészültség és a megszerzett szakmai ismeretek jelentik a siker kulcsát. Ha ezekre szert teszünk, minden hátrány könnyedén kiküszöbölhető lesz.

A CTC – Corvinus Tourism Club Magyarország első és legnagyobb  turizmussal foglalkozó diákszervezete, valamint a Youth Business Group ernyőszervezet alá tartozó Tourism Club Franchise-nak a tagja. Reméljük, hogy a kampányvideónkkal kellő motivációt és kitartást biztosítottunk a szakmabelieknek, valamint megmutathattuk követőinknek, hogy #miértéppenaturizmus.

Valami egészen rendkívüli történt szeptember 27-én este a Corvinus Egyetem egyik előadótermében – több, mint másfél éves kényszerszünet után a Corvinus Tourism Club megrendezhette az első személyes előadását.

Csoportkép vendégelőadónkkal, Jenei Évával, az Essência társtulajdonosával – Fotó: Regényi Dorottya / Corvinus Tourism Club

A Turizmus Világnapja alkalmából szervezett esemény keretében Jenei Éva, az Essência Étterem társtulajdonosa látogatott el hozzánk. Férjével, Tiago Sabarigo-val 2015 májusában találkoztak, akkor még nem sejtették, milyen izgalmas, áldásokkal és kihívásokkal egyaránt fűszerezett évek állnak előttük. Több évnyi, nívós szállodai és Michelin-csillagos éttermi tapasztalat után, 2020 júniusában, a koronavírus járvány kellős közepén vitték véghez szerelemprojektjüket, és megnyitották az első hazai, portugál, illetve magyar ízvilágot, identitást bemutató éttermet Budapesten. Gyermekük május 17-én jött világra, ezért a házaspárnak ez az időszak még nagyobb jelentőséggel bírt.

Érdemes kitérni arra, hogy mit is jelent az étterem neve. A házaspár számára ez a vendéglátáshoz fűződő viszonyukat tükrözi, ami mind a hangulatban, mind az ételekben bemutatkozik. Elengedhetetlen számukra az, hogy aki betér hozzájuk, színvonalas éttermi élményben részesüljön. A kitűnő fine-dining fogások mellett rendkívül fontos a pozitív benyomás biztosítása, ehhez Éva járul nagyban hozzá. Az étterem belső terét is ennek szellemében rendezték be, így a falat családi fotók, személyes tárgyak tarkítják, ezzel olyan hatást keltve, mintha saját nappalijukban látnák az embert vendégül. 

Fotó: Regényi Dorottya / Corvinus Tourism Club

Ez a hozzáállás a munkatársak kiválasztásában is nagy szerepet játszik – Éva elmondása szerint a felvétel során főleg a jelentkezők hivatáshoz való hozzáállását, szenvedélyét veszik figyelembe az erős szakmai tapasztalattal szemben. Számukra sarkalatos kérdés az, hogy mer-e dolgozni a náluk munkát vállaló személy. Ez nagyon lényeges számukra, ugyanis nap mint nap bizonyítani szeretnék, hogy megérdemelték a Michelin-csillagot. Az elért eredmény ráadásul még nagyobb felelősséget rótt mindannyiuk nyakába, hiszen több az elvárás, több a kritikus, emiatt nélkülözhetetlen számukra a tökéletességre való állandó törekvés.

Az Essência-ban kóstolható ételek legtöbb alapanyagát magyar kistermelőktől szerzik be, míg az elsőosztályú Distintus olívaolaj, vagy a sózott tőkehal Portugáliából származik, a menükhöz rendelt italválaszték azonban mindkét ország borvidékeinek legjobbjait vonultatja fel. A fenntarthatóságot nem csak a hazai termelők támogatásával kívánják biztosítani. Az étteremben ásványvíz helyett prémium minőségű szűrt vizet lehet fogyasztani, amit saját poharukban szolgálnak fel a vendégeknek, ezzel a lépéssel az üveghulladék-kibocsátásukat gyakorlatilag nullára redukálták.

Az itthoni gasztronómia helyzetére is kitért az Essência társtulajdonosa. A legégetőbb probléma véleménye szerint a mentalitásban keresendő, a fine-dining éttermekhez kapcsolódó sztereotípiákban. Missziójuk, hogy a szkepticizmus falait lerombolják, és befogadóbbá tegyék a vevőket ebben a műfajban. Az előadás során Éva felhívta a figyelmet az ágazat erősségére, fejlődésére, köztük a javuló összefogásra a szektorban tevékenykedők között – felismerték, hogy együtt, egy célért dolgoznak.

A koronavírus-járvány számtalan nehézséget hozott számukra, de intuitív döntések sorával, a körülményekhez való gyors alkalmazkodással sikerült mindezeket áthidalniuk. Előadásunk végszójaként Éva három fontos tanáccsal láttal el a megjelent fiatalságot: merjünk egyedül utazni, tapasztalatot szerezni és ne féljünk dolgozni, hiszen ebben rejlik a siker, valamint a fejlődés kulcsa.

Fotó: Regényi Dorottya / Corvinus Tourism Club

A CTC Magyarország első és legnagyobb turizmussal foglalkozó diákszervezete, mely fontosnak tartja, hogy a jelenlegi járványhelyzetben kiálljon a válság egyik legjobban sújtott ágazata, a turizmus mellett, és hangot adjon az érintetteknek, ezáltal is segítve a szektor mihamarabbi újraéledését. Emellett a CTC a YBG tagszervezete is egyben, mely a legnagyobb egyetemi diákszervezeti tehetségközösség.

2021 egyik legnagyobb figyelemben részesülő eseménye kétségkívül a Labdarúgó-Európa-bajnokság volt. A tizenegy szervező ország között Magyarország is helyet kapott, az pedig külön izgalmassá tette a magyar szurkolók számára az idei EB-t, hogy a hazai válogatott pályára léphetett.

Csoportkép a két vendégelőadónkkal, Fűrész Ádámmal és Szabó Vilmossal – Fotó: Regényi Dorottya / Corvinus Tourism Club

A Corvinus Tourism Club a Turizmus Világnapja alkalmából, szeptember 27-én előadás-sorozatot rendezett, másfél év után ismét személyes részvétellel. A meghívottak az UEFA Euro 2020 szervezőbizottságából Fűrész Ádám projektmenedzser, valamint Szabó Vilmos projektvezető voltak. A beszélgetés során többek között arra is kitértek, hogy milyen feladatokkal és nehézségekkel kellett szembenézniük az EB megszervezése alatt, ezen kívül pedig személyes kötődésükről és a mindennapi munkájukhoz kapcsolódó feladatokról meséltek a nézőknek.

Mindketten önkéntesként, illetve gyakornokként kezdték pályafutásukat a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, ahol kezdetben a legkülönfélébb feladatokat kapták. Szabó Vilmos például “autó tankolóként” kezdte 2005-ben, de olyan változatos feladatokat is kapott, mint a labdaszedők befújása rovarriasztóval. Fűrész Ádám 2014-ben még csapatkísérőként dolgozott, nem sokkal később azonban bekerült Vilmos projektszervező csapatába.

A 2020-as Labdarúgó-Európa-bajnokság szervezésének előkészületeit már 2018-ban megkezdték. Kezdetben hárman feleltek mindenért, majd 51 főre bővült a csapat, a munka pedig számos kihívással járt. Meg kellett felelni az UEFA szigorú előírásainak, a csapatok és a partnerek igényeit is szem előtt tartva. Bonyolította a szervezést a járványhelyzet is, hiszen úgy kellett megoldani a testhőmérő kamerák felállítását és működtetését, hogy attól a beléptetés folyamata ne váljon hosszadalmassá, de a különböző országokból érkező játékosok beutaztatása szintén nehézségeket okozott. Nagy újítás volt az Euro 2020 telefonos applikáció, melyben az érdeklődők minden technikai információt megtaláltak a meccsektől kezdve a bejutási információkon át egészen a forgalmi változásokig.

Fotó: Regényi Dorottya / Corvinus Tourism Club

A lebonyolítás során szintén akadtak izgalmas helyzetek, amelyeket azonnal orvosolni kellett. Ilyen volt például, amikor a helikopter, amiből azt közvetítették, ahogy a csapatok eljutnak a stadionig, az indulás pillanatában még nem rendelkezett légtérhasználati engedéllyel. Telefonhívások és e-mailek hosszú sora után végül közvetlenül az illetékes hatóság dandártábornokától sikerült engedélyt szerezni, így megkezdhették az adást.

Az, hogy tizenegy ország együtt szervezi a bajnokságot, közel sem szokványos. Az EB-nek, történelme során először, nem volt konkrét házigazdája. Az UEFA az Európa-bajnokságok történetének 60. évfordulójára találta ki ezt a szervezési koncepciót, azonban utólag annyira költségesnek és bonyolultnak ítélték meg az országok eltérő jogszabályai és kulturális különbségei miatt, hogy a közeljövőben nem várható hasonló szervezés.

Az üzenet, amit Vilmos és Ádám továbbadna a mai fiataloknak, valamint 21 éves önmaguknak az, hogy ragadjanak meg minden lehetőséget, és lehetőleg minél több területen próbálják ki magukat, hogy rájöjjenek, mivel is szeretnének foglalkozni. Mindketten szerencsésnek tartják magukat, mert a hobbijukból élnek, és vallják, hogy “jó munkával lehet példát mutatni”.

Fotó: Regényi Dorottya / Corvinus Tourism Club

A CTC Magyarország első és legnagyobb turizmussal foglalkozó diákszervezete, mely fontosnak tartja, hogy a jelenlegi járványhelyzetben kiálljon a válság egyik legjobban sújtott ágazata, a turizmus mellett, és hangot adjon az érintetteknek, ezáltal is segítve a szektor mihamarabbi újraéledését. Emellett a CTC a YBG tagszervezete is egyben, mely a legnagyobb egyetemi diákszervezeti tehetségközösség.

A ,,Miért éppen turizmus?” kampányunk keretein belül Rebák Edittel, a Művész Kávéház üzletvezetőjével beszélgethettünk arról, hogy mit szeret a turizmus világában és miért ajánlja azt a fiatalok számára. Megtudhattuk, hogy a jó nyelvismerete miatt választotta ezt a szakmát, de természetesen vonzóak voltak számára a turizmussal összeköthető pozitív élmények és az utazás is. Munkáját rendkívül gyakorlatiasnak tartja, és véleménye szerint, napról-napra új élményekkel gazdagodik munkája során.Üzenete a fiatalok számára: Bátran válasszák ezt a szakmát, mivel komoly karrierépítési lehetőség és egyben élvezet, szórakozás rejlik benne.

Miért választotta szakmájának és hivatásának a turizmus-vendéglátást?

A pályaválasztás során egy dolog volt biztos számomra, olyan területen szeretnék dolgozni, ahol a kedvenc tantárgyam, a nyelv, így a nyelvismeret kulcsfontosságú. Emellett pedig azok a hívószavak, mint utazás, szálloda, szabadidő, rendezvény, élmény … stb., számomra mint végzős gimnazistának mindenképp vonzóak voltak. A családban is volt vendéglátós, így mindezek az érvek a Vendéglátóipari Főiskolára tereltek.

Mi az, amit legjobban szeret a szakmájában?

A főiskola elvégzése után sem bántam meg döntésemet, s ezen a pályán maradtam, ebben a világban dolgozni trendi. Tetszett, hogy a vendéglátás valójában egy nagyon gyakorlatias tevékenység, így hát a szakma fogásait a mindennapok során, élesben lehet megtanulni, az alapoktól kezdve. Ezen keresztül megtapasztalhatjuk a turizmus-vendéglátás iparág sokszínűségét, összetettségét és valódi értékét. Minden egyes új terület és feladatkör új és új tapasztalattal, élménnyel gazdagít.

Mit kapott, mivel gazdagodott eddigi pályafutása során?

A főiskolai nyári gyakorlatok során belekóstoltam az éttermi reggeliztetésbe, a pincérek, a szobaasszonyok, a recepciósok munkájába, a főiskola elvégzése után pedig egy szálloda vendéglátóipari eladójaként kezdtem a pályafutásom. Innen lépkedtem a ranglétrán felfelé, voltam üzletvezető, értékesítési vezető, de egy szállodát is vezettem. Mindez köszönhető volt a szakma iránti elkötelezettségemnek, szorgalmamnak, felfogásomnak. A kihívások elől nem futamodtam meg, ezekkel szembenéztem, s megerősítettek. A siker bennünk rejlik, a hozzáállásunkon nagyon sok múlik. A jó kommunikációs készség és nyelvismeret alap, de az sem árt, ha valaki nem ijed meg a munkától…

Mit üzenne fiatalkori énjének a turizmus szakmával kapcsolatban?

A turizmus-vendéglátás szakma jó választás volt, s ma is az; számtalan lehetőség, ígéretes karrier áll az ágazat leendő szakemberei előtt. Ez egy piacképes, jó jövedelmet biztosító szakma. Bár most, a pandémia idején nem kedvező a helyzetünk, de optimistán tekintünk a jövő felé, bízunk abban, hogy szakmánk hamar talpra áll, s a válság előtti szintre visszaállunk, s ismét mozgásba hozzuk a gazdaságot, ismét országunk nagyköveteivé válhatunk.

Mit üzen a mostani fiataloknak, miért érdemes a turizmus-vendéglátást hivatásul választani?

A 2020-as esztendő elejéig a turizmus és a vendéglátás a hazai gazdaság húzóágazatai voltak. A jelenlegi járványügyi intézkedések nem fognak minket megtörni, turizmus és vendéglátás nemcsak volt, hanem lesz is, a felkészült, nyelveket beszélő szakemberekre pedig szükség lesz.

Ha szereted a szép helyeket, érdekelnek a város és a régió természeti és kulturális értékei és ezeket megmutatnád másoknak is, ha szeretsz utazni, szervezni és emberekkel foglalkozni, vagy csak szereted az ínycsiklandozó fogásokat, jó ételeket, italokat …. , válaszd ezt a szakmát!

A turizmusban, vendéglátásban komoly karrierépítési lehetőség rejlik, komplexitásánál fogva sokféle álláshely tölthető be a munkaerőpiacon. A jó szakemberekért sorban állnak a munkáltatók, ami többek közt jobb lehetőségeket, magasabb fizetést jelenthet a talpraesett, gyakorlatias tudással felvértezett fiataloknak.

A Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány által 2020-ban is meghirdetésre került a CheckINN Turisztikai Innovációs verseny, melyről részletesen az aktív turizmus kategória győztes csapatát kérdeztük, Horváth Reginát, Klisóczki Fannit, valamint Nagy Simont, aki a Corvinus Tourism Club alapítója is. Az interjú során nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a kitartó és áldozatos munka meghozza a sikert. A koronavírus okozta helyzet mind a versenyzők, mind a szervezők elé kihívásokat állított, azonban új szabályokkal és módszerekkel, zavartalanul zajlott le a megmérettetés.

Eddig az ötletversenyen alapvetően turizmus és vendéglátás alapszakos, illetve turizmus-menedzsment mesterszakos hallgatók vehettek részt, azonban a tavalyi évtől ez változott. A megkötés az volt, hogy a csapatból legalább egy fő legyen turizmus szakos hallgató, továbbá a csapat tagjainak azonos felsőoktatási intézménybe kell járni, ahol mindenkinek aktív, nappali hallgatói jogviszonnyal kell rendelkeznie. Végül összesen 70 csapat nevezett, 12 egyetemről.

A kétfordulós verseny lehetőséget adott a diákoknak, hogy a turizmussal kapcsolatos gyakorlati ötleteiket bemutathassák a szakemberekből álló zsűrinek. Az innovatív ötletek akár új megoldásokat hozhatnak a jelenlegi kihívásokra, így a megmérettetés jelentősége vitathatatlan koronavírus-járvány idején. Nem utolsó sorban pedig, a kategóriák első helyezettjei 3 millió forint jutalomban részesülhettek, melyet a győztesek február elsején, a Turizmus Gálán, vehettek át.

Az aktív turizmus kategória győztesei: Klisóczki Fanninak, Nagy Simon és Horváth Regina

Kérlek mutatkozzatok be röviden!

Fanni: Klisóczki Fanninak hívnak, és a Budapesti Corvinus Egyetem Kereskedelem és Marketing alapszakának végzős hallgatója vagyok. Regit még az első félévben, Budapest Business Clubos pályafutásunk kezdetén ismertem meg, Simont pedig a Youth Business Groupban való munkánk során. Regi és Simon már 2019-ben is neveztek erre a versenyre (akkor még külön csapatban), viszont én egy új versenyző voltam a turizmus világában. Regi vetette fel, hogy mi lenne, ha közösen kipróbálnánk magunkat a ChechINN Turisztikai Innovációs Versenyen, ezután pedig én voltam a turizmusos tag „vadászó”. Így jutott eszembe Simon, és alakult meg az álomcsapatunk.

Regi: Horváth Regina vagyok, most diplomáztam le Kereskedelem és Marketing alapszakon. A turizmus világával eddig főként „fogyasztó”, „ügyfél” oldalról találkoztam (rengeteget utaztam, amíg lehetett). Szerintem az utazásokkal és kalandokkal együtt a turizmus rengeteg fiatal érdeklődési körébe beleesik, szívesen foglalkozom vele mélyebben én is. Az elismerésen, megmérettetésen és nyereményen kívül tehát a verseny témája is motivált. Ahogy Fanni már említette, a BBC-ből ismerjük egymást. Az egyetemen is volt pár közös óránk, de a BBC-ben kezdődött a barátságunk. Simont csak a versennyel kapcsolatban ismertem meg, Fanni volt az összekötő ember.

Simon: Én pedig Nagy Simon vagyok, negyedéves turizmusos hallgató és a Corvinus Tourism Club alapítója. Ahogy a lányok mondták, 2019-ben Kiss Márkkal és Tóth Rékával már a tavalyi Check Inn-en is próbára tettük tudásunkat. Ott a második fordulóig jutottunk. Amikor Fanni megkeresett, hogy induljak az ő csapatukban, akkor egyértelmű volt, hogy igent mondok, hiszen a YBG-s közös munka során csak jó tapasztalataim voltak Fannival kapcsolatban, és az első találkozásunkkor a Mon Chéri Kávézóban Regi is nagyon szimpatikus volt, így együtt vágtunk bele a kalandba. No meg vonzott a vágy arra, hogy ezt a versenyt is kimaxoljuk!

Miért indultatok a CheckINN-versenyen, azon felül, hogy komoly presztízst jelent már a részvétel is?

Fanni: Korábban már több esettanulmány versenyen és innovációs versenyen is részt vettem az egyetemi tanulmányaim során, mindig motivált voltam arra, hogy újabb és újabb kihívásokat keressek. Ha nem Regi keres meg ezzel a versennyel, nagyon valószínű, hogy nem jelentkeztem volna rá, ellenben a korábbi szuper együtt végzett munkáink miatt úgy éreztem, kár lenne kihagyni egy újabb közös projekt lehetőségét. A COVID-helyzet is motiválóan hatott rám, hisz nem éreztem felelősnek a szociális eseményeken való részvételt, így pedig hasznosan el tudtam tölteni az időmet. Na és ne felejtsük ki a meghirdetett nyereményt, ami szerintem mindenkire nagyon motiválóan hatott.

Regi: Érdekel a turizmus világa, plusz mindig is szerettem megmérettetni magam. Fannival már volt szerencsénk több projekten, esettanulmány versenyen együtt dolgozni, ami mindig nagyon sokat adott – rengeteget tudunk egymástól tanulni. Az ilyen jellegű versenyek új ismertségeket is hoznak, nagyon jó networking lehetőséget is látok benne, örülök, hogy többek között Simont és az ő szakmai tevékenységét is megismerhettem. Na meg persze bennem volt a tavalyi sikertelenségem rossz szájíze, és végig a szemem előtt lebegett a nyeremény pénz is.

Simon: Mint egykori CTC elnök és jelenlegi YBG Tourism Club Franchise vezető, nem is volt kérdés, hogy elindulok a versenyen. Kötelességemnek éreztem, hogy megmérettessem magamat az ország legnagyobb presztízsű turizmusos versenyén, és a csapatommal a fődíjat célozzuk meg, ami óriási presztízst jelent majd a szervezetnek. Különösen büszke vagyok rá, hogy mindezt tanári konzulens nélkül sikerült elérnünk. Továbbá hiszem, hogy ebben a nehéz helyzetben fontos, hogy mi, fiatalok is beletegyük a közösbe az ötleteinket, ami esetleg az ágazat kilábalását segítheti a közeljövőben.

Említettétek, hogy nem az idei lesz az első esetversenyetek, szerepeltetek már tavaly is. Mi az, amit fel tudtatok használni idén?

Regi: A tavalyi versenyen a Wizz Air esettanulmányi verseny tapasztalataiból táplálkozva indultam, ahol pont egy olyan csapat ejtett ki minket a döntőbe való jutásból, akik, mint egy ötlethalmazt gyűjtöttek össze, sokat mondtak, de sok mindent csak érintőlegesen. Nem ismertem ezt a versenyt, nem tudtam mi az elvárás, úgyhogy kipróbáltam azt a taktikát itt. Nem jött be. Túl komplex és túl sok mindent magába foglaló, de nem elég érthető és nem elég kézzelfogható lett a tavalyi ötletünk. Tanulság: Minden versenyen kicsit mást várnak el, és van, hogy többször el kell indulni, hogy „kiismerd” az elvárásokat, és hogy mi az, amit keresnek. Örülök, hogy ezt most sikerült másodszorra megtalálni.

Simon: Egyértelműen szerettem volna, ha out-of-the-box megoldásokban gondolkodunk, és az ötletünket humorral és kreativitással fűszerezzük. A tavalyi CheckInn-hez képest idén megváltozott a sorrend. A nagyobb lélegzetvételű tanulmány helyett az első fordulóban egy 3 perces videót kellett alkotnunk, ahol – mint a startup világból ismeretesen – egy “elevator pitch”-ben kellett röviden eladnunk az ötletünket először. Tudtam, hogy már itt meg kell fogni a zsűrit, ezért a konkrét jelenetet egy liftben vettük fel, mintha tényleg a helyszínen győztük volna meg a befektetőket az ötletünkről. A második forduló pedig a tanulmány volt, aminek már úgy futottunk neki, hogy a zsűri elsőkörös visszajelzése óriási löketet adott nekünk, mert érződött rajtuk, hogy átjött az ötletünk!

Több területen is indulhatnak a versenyzők, melyiket választottátok? Miért e mellett döntöttetek?

Fanni: Az aktív turizmus területén indultunk egy szolgáltatás innovációval. Nem úgy kezdtünk neki a versenynek, hogy volt egy turisztikai innovációnk, amit már csak be kellett kategorizálni, épp ellenkezőleg: töprengtünk, hogy melyik kategóriában lehet a legkevesebb induló, és az alapján igyekeztünk területet választani. Sajnos ez nem vált be, mert az egyik legnépszerűbb kategóriába nyújtottuk be a pályázatunkat, viszont hála az égnek jól sült el a dolog. Egyébként kategóriánként brainstormingoltunk, és a VíziMozi ötlete egy gyógy- és wellness innovációs ihletből alakult át aktív turisztikai ötletté.

Regi: Utólag nagyon örülök, hogy ebben a kategóriában kötöttünk ki, habár marketing hallgatóként bennem volt az érzés, hogy marketing innovációval illene előállnunk. Igyekeztünk ilyen területen is brainstormingolni, de visszagondolva csak azt tudom alátámasztani, hogy az innováció nagyon ritkán jön nyomásra és tudatosan. A VíziMozi is egy véletlen, mondhatni amolyan félreértelmezés, vagy mondjuk inkább csak úgy „máshogy értelmezés” eredménye lett.

Mutassátok be nekünk a pályázatot néhány szóban- Mivel indultatok? Honnan jött az ötlet?

Fanni: Az ötletünk egy – első körben – a Városligeti Csónakázótavon létrehozott csónakmozi, ahol kényelmes csónakokból tekinthetőek meg kultikus filmek a nyári estéken, sötétedés után. A vízparton eközben magyar kézműves sörök, pezsgők, borok, antipastik és snackek kaphatóak, melyet a csónakokhoz szállítanak film közben is. A vetítés után lehetőség van egy VIP koktélparty-n való részvételre, melyen neves filmes személyiségek, színészek, rendezők, kritikusok társaságában vitathatnák meg a filmet és az érzéseiket, gondolataikat, amit kiváltott. Az első találkozásunkkor a versenyben megadott kategóriánként brainstormingoltunk, és a VíziMozi ötlete egy gyógy- és wellnessinnovációs ihletből alakult át aktív turisztikai ötletté. Emellett nagyon hamar a szívünkhöz nőtt az ötlet, hiszen nemcsak COVID-biztos megoldás lehet a közösségbe visszaszokásra távolságtartással, de nagyszerű kihasználási lehetősége az egyébként üres esti óráknak a csónakázótavon.

Milyen feladatokat kellett teljesítenetek?

Fanni: Először egy 3 perces „elevator pitch” alapján értékelték a csapatokat, hogy érdemesek-e a továbbjutásra, míg a második forduló a konkrét innovációs terv, stratégia kidolgozása volt, melynek magába kellett foglalnia a megadott szempontokat: innováció pontos leírása, bemutatása, és egy üzleti modell, amely tartalmazza: az innováció erőforrás igényeit, költségeit, potenciális piacméretet, profit és megtérülési lehetőségeit, marketing lehetőségeit.

Regi: Így van. Azt talán fontos kiemelni még itt, hogy a fő fókusz az ötlet innovációs jellegén volt. Ezt igyekeztük szakirodalom alapján is, illetve számos más irányból alátámasztani.

Kinek milyen feladatai voltak, hogyan oszlott meg a csapatdinamika?

Fanni: Nagyon tömören megfogalmazva a saját fő feladatomnak talán a szervezést, és racionalitást titulálnám, én voltam az az ember, aki mindig mindennel nagyon hamar végezni akart, nehogy kicsússzunk az időből, és mindig jelezte, ha valahol logikai baki, vagy hiányosság van az ötletünkben. Úgy érzem ezekben a korábbi versenyek tapasztalatai nagyon sokat segítettek. Alapos embernek mondanám magam, így főleg az ötlet részleteibe menő kidolgozásával foglalkoztam a végső pályázati anyag készítésekor, illetve a leadott anyag grafikai megjelenéséért, designjáért, hibátlan kivitelezéséért feleltem. Egyébként a kreatív ötleteléseket mindig közösen csináltuk, és fontos döntéseket is csak csapatszinten hoztunk, így azt nem tudnám senkire sem osztani, de azt hiszem ez így a legideálisabb egy ilyen pályázat esetén.

Regi: Én csináltam a piackutatást (primer kutatásaink kiértékelését és a szekunder anyagok felkutatását), az innovációs marketingstratégiánkat, illetve az én feladatom volt az innovációs tartalom megfogalmazása. Szerintem mindenki olyan résszel foglalkozhatott, ami közel áll hozzá és szívesen csinálja, legalábbis én nagyon élveztem elmerülni az innovációs típusokban, azoknak a lépéseiben, illetve az innovációs marketingben, amiről eddig nem volt szerencsém olvasni. Ezért is jók ezek a versenyek – sokkal szívesebben tanulok gyakorlatiasan, mint tankönyvekből.

Simon: Míg a lányok a tanulmány megírásában vállaltak nagyobb feladatot, én a verseny megnyerésének stratégiájának a kiötlésében és a megelőző információgyűjtésben és a videóban tevékenykedtem többet. A feladatom egyik legnagyobb eleme a piaci validáció volt. Fontosnak tartottam, hogy minden ötletünket több körben is futtassuk meg, mert több szem többet lát, illetve, hogy a gondolatainkat koherens üzleti modellekre fűzzük fel, mint például a PEST és SWOT elemzés és a Business Model Canvas. Aktívan propagáltam, hogy készítsünk kérdőíveket és mind szolgáltatói és fogyasztó oldali mélyinterjúkat. Elintéztem, hogy a városligeti csónakázó-tó vezetősége fogadjon bennünket, hogy közvetlenül nekik is elmondhassuk miben mesterkedünk. Minden szükséges eszköz beszerzését megvizsgáltam hús-vér, a piacon megtalálható beszállítók elemzése és megkeresése alapján, a pénzügyi tervet pedig egy McKinsey-s befektetési tanácsadó barátomnak is “eladtam”, hogy valóban a józan ész talaján álljon a munkánk. Hasznosnak is bizonyult ezeket visszajelzéseket beépíteni, mert minden meglátással alaposabb lett a tanulmányunk. A másik feladatom, mondhatni még közelebb állt hozzám – a videónk “producere” voltam. Facilitáltam a forgatókönyv létrehozását, a szövegek megírását, a prezentált anyagok animálását, a “statiszták” és a stáb bevonását, illetve a vágást és az egyéb utómunkálatokat.

Simon és Fanni a díjátadón: konfettiben úsztak a boldogságtól!

Biztosan sok buktatót rejt magában egy ekkora volumenű verseny. Mi volt a legnehezebb a számotokra?

Fanni: A lényegre szorítkozni. Nagyon aggódtunk, hogy túl hosszú pályázati anyagot adtunk le (92 oldal) és emiatt hátrányba kerülünk, mert úgy érzik majd üres fecsegés tartalom nélkül, viszont hiába akartunk rövidíteni rajta, lehetetlen volt. Annyira sok energiát fektettünk bele, hogy a legapróbb problémáig mindennek utánajártunk és megoldottuk – és ezt nem lehetett máshogy nyilvánvalóvá tenni a zsűri számára, csak azzal, ha leírtunk mindent.

Regi: A leadás előtti utolsó két nap. Nem sokat aludtam. Minél jobban fogyott az idő, annál nagyobb volt a nyomás, és annál inkább leblokkolt az agyam. Minden tökéletesre és nagyon részletesre akartunk, ami rengeteg időt vett igénybe. Végül szerencsére épp időben befejeztük, de nagyon elfáradtam a végére, és csigalassúsággal születtek meg az utolsó anyagaim – talán nem is tökéletesre.

Simon: Én is az időbeosztást és az alaposságot emelném ki, mert sokszor hagyok dolgokat az utolsó pillanatra, ugyanis rám ellenkező hatással van a határidő közeledése. A nyomás segít általában túllendülni az alkotói válságon, ami pont az ellentéte volt a csapattagjaim munkamódszerének. Ez okozott némi súrlódást a munka során, de főképp Fanninak és természetesen Reginek is hála sikerült mindent időben befejezni és egy akkurátus, minden aspektusra kiterjedő innovációs stratégiát leadnunk.

A jelenlegi helyzet milyen nehézségeket hozott? Hogy sikerült ezeket leküzdeni?

Fanni: Nekem mindig nagyon pozitív élmény a közös munka, amikor egy helyen egy időben vagyunk, ezt találom a leghatékonyabbnak is, viszont ez a COVID miatt kevésbé tudott megvalósulni. Ellenben felfedeztük, hogy ha egy fáradtabb/lankadtabb figyelmű csapattagunk osztja meg a képernyőjét és jegyzetel az online megbeszélés alatt, akkor mindenki aktívan figyelni fog, annak ellenére is, hogy nem tudjuk olyan szinten „felügyelni” egymást.

Regi: Nagy meglepetésünkre online általában hatékonyabbak is voltunk, mint amikor élőben találkoztunk. Mindenki az egy megosztott képernyőre tudott figyelni, és valahogy kevesebb tényező volt a már jól megszokott négy fal között, ami elterelhetné a figyelmünket.

Simon: Online, pizsamában a babzsákfotelből számomra is kényelmesebb volt a munkavégzés. De azért nem lett volna hátrány egy kicsit több face-to-face egyeztetés sem a motiváció fenntartása végett.

Kinek és miért ajánlanátok ezt a versenyt?

Fanni: Én bárkinek, aki szeretne tenni a magyar turizmus fejlesztéséért, vagy csak szimplán úgy érzi, van egy jó ötlete, amit eddig még sehol nem használt fel. A verseny szervezői nem veszik át az ötlet feletti jogot, csak értékelik a pályázatot, és motiválnak arra, mind visszajelzésekkel, mind győzelem esetén anyagilag, hogy folytassátok, megvalósítsátok a projektet. Ha helyesek az információim, akkor céljuk a jövőben támogatókat, mentorokat szerezni, hogy minél több innováció valóra válhasson, így már csak emiatt is mindenképp megéri elindulni rajta.

Regi: Abszolút mindenkinek ajánlom én is. Még esetleg olyannak is, akihez nem áll közel a turizmus iparága, hiszen lehet, hogy a legjobb ötletek majd pont kívülről, a „szemlélőktől” jönnek. Mint már említettem, nagyon sokat lehet ezekből a versenyekből tanulni, új embereket megismerni, így csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ragadja meg a lehetőségeket, amiket elé tárnak. Főleg, mert ezek a lehetőségek általában mindig újabb és újabb lehetőségeket rejtenek magukban.

Simon: Minden Tourism Clubosnak kötelezővé tenném az indulást! A CheckInn egy remek kezdeményezés és óriási networking lehetőség, mind a többi ambíciózus turizmus és vendéglátás érdeklődésű fiatallal, mind pedig az ágazatunk legkiemelkedőbb szakembereivel. Egy CheckInn győzelem jó ajánlólevél lehet bármilyen szakmabeli állás elnyeréséhez.

Jövőre is terveztek indulni?

Fanni: Én nagyon szívesen indulnék a 2021-es versenyen is, úgy érzem számos további ötletem van, amit érdemes lenne megvalósítani. Elképesztően örülnék, ha megmaradna a csapatunk, de amennyiben valami oknál fogva nem, úgy jövőre újra aktív „vadászatra” indulok.

Regi: Ha minden jól megy, én külföldön folytatom a tanulmányaimat, így a verseny jelenlegi szabályzata alapján nem indulhatok. Ha esetleg bármi változik ekörül, nagyon szívesen elindulnék újra.

Simon: Mivel óriási élményben volt részem a verseny során szívesen indulnék ismét, de van egy olyan érzésem, hogy a sok motivált Tourism Club-os mellett, akik remélem felfigyeltek erre a megmérettetésre, már labdába sem tudunk majd rúgni!

Nem muszáj megválaszolni, de lehet tudni, hogy mi lesz a nyeremény sorsa?

Simon: Mivel aktív turizmus kategóriában indultunk, a nyereményünk részét képezte egy csodálatos Csepel túrabicaj is az MTSZA és a Factory Bike jóvoltából, amit hatalmas örömmel és büszkeséggel fogok tekerni tősgyökeres csepeliként! Valamint természetes, hogy jó turizmusosként a nyereményösszeg egy részéből utazni fogok a COVID-ot követően. Rengeteg gyönyörű hazai desztináció van még a bakancslistámon. Egy másik részét befektetem, és az összeg fennmaradó részét autóvásárlásra fordítom, amivel bejárhatjuk barátaimmal és családommal a magyarországi csodahelyeket.

Fanni: Nos, sokat fogok biciklizni, most már Budapesten is. A pénznyereményt pedig teljes egészében félreteszem, és a mesterképzés után, ha a COVID-helyzet rendeződik, egy világkörüli út tőkéjének részévé válik.

Regi: Mivel az ötletünk nagyon költségigényes, amúgy is csak támogatásokkal tudjuk elképzelni a megvalósítást (de semmiképp saját tőkéből), a nyeremény összeg nem sokban adna hozzá a lehetőségeinkhez. Így úgy döntöttünk, hogy ezt mindannyian személyes célokra használjuk fel. Csatlakozom Fannihoz és Simonhoz, én is főként utazásra tervezem elkölteni.

Gratulálunk mindenkinek a Corvinus Tourism Club nevében is!

Tóth Réka, Schandl Réka & Kandó Dorottya

Magyarország, te csoda!
A korlátozások enyhülését diákszervezetünk is kihasználta, és három hónap után újra együtt kiálthattuk a csoportkép készítésénél, hogy “Cétécééé”! Integrációs csapatunk a rengeteg online közösségi program után egy túrával örvendeztetett meg minket.
Dömösön a templomnál szálltunk le a buszról, s ugyan ide is érkeztünk vissza a kirándulás végén. Alig sétáltunk pár száz métert, már is bent találtuk magunkat a gyönyörű erdőben. Tüdőkapacitásunkat és állóképességünket tesztelve kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb a hegyre, de a végét minden fáradságunk megérte. A Vadálló-kövek és a Prédikálószék lélegzetelállító kilátást biztosítottak a Dunakanyarra! A 16 kilométeres túránk fáradalmait a dömösi Luis Vendéglőben pihentük ki.
Hazánkban még rengeteg gyönyörű hely van, ti se várjatok a felfedezésükkel!

Van a Magas-Bakony rengetegében egy különleges hely, amely egyszerre vad, romantikus és sejtelmes. Ahol a facsonkok úgy meredeznek ki a víztükörből, mintha csak arra várnának, hogy megpillantsd és felfedezd őket. A Hubertlaki-tónál megváltozik a világ. Felszínét, erdélyi rokonához hasonlóan, meg-megtörik a tóból kiálló halott fák csonkjai. Népies elnevezését is innen, az Erdélyben található Gyilkos-tóról kapta.

Bakonybél északi végénél csatlakozhatunk a kék kereszt jelzéshez, majd a Gerence-patak mentén juthatunk el az Odvaskő Hotel parkolójánál lévő pihenőig. Aki kényelmesebb, az a pihenőhelyig autóval is érkezhet, bár kár kihagyni ezt a 3.4 km-es, árnyas lombsátor alatt vezető kis sétautat a településtől a parkolóig, mert remek ráhangolódást biztosít az erdei túrára. A parkolótól a kék kereszten tovább haladva, a Molnár-kút-árok széles erdei ösvényén, mindenfelé zöld aljnövényzet burjánzik páfrányokkal és medvehagyma-mezőkkel, ezáltal fokhagyma- és virágillat keveréke, valamint madárvijjogás tölti be a rengeteget. Ezután egy meseszép bükkös következik, néhol kisebb emelkedőkkel és kaptatókkal, aztán a gerincet elérve, jön a lejtmenet meg egy fára festett „Tó” felirat nyíllal, a leágazó utat jelölve. Még kb. 200 méter és előtted, szinte a semmiből előbukkanó Hubertlaki-tó, amely úgy szunnyad a hatalmas fák ölelésében, mintha évszázadok óta arra várna, hogy felfedezze valaki. Emberek, turisták sehol. Csend és nyugalom honol a tájon.

Az 1980-as évek közepe felé kialakított tavacska eredetileg vaditatónak készült. Helyén egykoron egy égeres állt. A völgyzáró gát mindkét oldalán padok, asztalok szolgálják a szemlélődést.

A Velencei-hegység legizgalmasabb látnivalóit, a furcsa alakzatokba kövült, gömbölyded gránittömbökből álló ingóköveket fedezhetjük fel egy hétvégi körtúránk során. Ha a Velencei-tó kerül szóba, nem sokaknak jut eszébe a túrázás, sokkal inkább a strandolás és a biciklizés. Pedig temérdek felfedezni valót rejt a tó környéke, ott van mindjárt az északi partján a Velencei-hegység. Előnye, hogy az északi parti településekről gond nélkül el lehet jutni a hegységbe, ami amúgy nem túl megerőltető túra, hisz legmagasabb pontja is csak 352 méter, valamint az egész területét átszövik a turista- és a kerékpáros útvonalak. A Velencei-hegység tömegét alkotó gránit nagyjából háromszáz millió éve keletkezett, és ez adja a hegység különlegességét is: Magyarországon csak itt (és a Keleti Mecsekben) lehet a gránitot közvetlenül a felszínen tanulmányozni. Az egykor a föld mélyén, a forró magmából kihűlés közben feltöredezett gránitdarabok a víz és az erózió hatására a föld felszínére kerültek, mégpedig a jellegzetes, mállás okozta kerekített formájukban.

Mivel ezek a kőhalmok pont úgy néznek ki, mintha csak véletlenszerűen egymásra pakolta volna valaki a őket, olyan érzésünk támad, mintha egy kis fuvallat is kibillenthetné helyükről a kőzsákokat, ezért is nevezte el őket a népnyelv ingóköveknek. A valójában cseppet sem ingatag kövek azonban a látszat ellenére nem adják könnyen magukat, a gránit szilárdan tartja magát sok-sok millió éve.

A Pákozd északi előterében magasodó Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint ettől északabbra a Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő. A Pákozdi-ingókövek a település felől több útvonalon is megközelíthetők. A Pogány-kő csúcsát képező ingóköveken cirill betűs feliratok emlékeztetnek arra az 1991 előtti időszakra, amikor még ez a terület a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere volt.

 

Zsámbék egy aprócska város mindössze 33 kilométerre Budapesttől, ahol a misztikus templomromot látva úgy érezhetjük, tündérek talán mégsem csak a mesékben léteznek. A varázslatos romtemplom a település egyedülálló látványossága, amely a 13. századi premontrei bazilika maradványa. A késő román, korai gótikus stílusban épült 3 hajós bazilika 1763-ban rongálódott meg egy földrengés következtében. A romok önmagukban is gyönyörű látványt nyújtanak, és képzeletünket segítségül hívva könnyen teljes pompájában láthatjuk a templomot. A helynek remek atmoszférája van és még különlegesebb élmény lehet, ha napkeltekor vagy napnyugtakor keressük fel az egykori kolostort. Zsámbékon töltött időnket a zárdakertben tett sétánkkal tehetjük teljessé, amely nagyon romantikus hangulatú, tóval, szökőkúttal és kis utakkal várja az erre járókat. Ha érdekelnek a kevésbé felkapott, de annál gyönyörűbb helyek, akkor mi szívből ajánljuk ezt a pici ékszerdobozt, ahol garantáltan kiszakadhatsz kicsit a mindennapokból!

Fedezd fel hazánkat

March 26, 2020 | Utazási élmények | No Comments

Sziasztok!

Arra gondoltunk, hogy így a karantén idején kicsit feldobnánk a kedveteket néhány (leendő) szép emlékkel. Indítunk egy új cikksorozatot, melyben bemutatjuk Magyarország többé-kevésbé rejtett szépségeit, jó kiránduló helyeit és érdekes látványosságait.
Reméljük, hogy tetszeni fog és azt is, hogy ezáltal a belföldi bucketlist-etek is bővülni tud.

Stay tuned!

Hamarosan itt a nyár, és még nem tudod hová utazz? Kíváncsi vagy, hogy melyek voltak a legtrendibb helyek az elmúlt évben? Mindenki volt már ott, csak te nem?

Itt egy kis segítség neked!

A Mastercard minden évben megjelentet egy listát arról a 161 vizsgált országról a világon, ahová a legtöbbet utaznak az emberek. Maga a rangsor a látogatók mennyiségét, annak változásait méri, valamint megpróbál előrejelzést készíteni.

A feltüntetett számadatok a Business Insider cikkjéből származnak, amely ide kattintva érhető el.

(more…)

“Általában a nagy vallásoknak vannak különféle zarándokhelyei, ahova a hívők évente, vagy legalább életükben egyszer el kell, vagy el akarnak jutni. Úgy hiszem, a néptánc vallásának pedig ez a hely, maga Szék.” – meséli tagunk, Réka, életének pedig évek óta része a néptánc. Ennek köszönhetően járt Széken is, amely egy, máig őrzött hagyományoknak is helyet adó magyarlakta település. (more…)

Örömmel jelentjük be, hogy a Corvinus Tourism Club egy újabb izgalmas eseménnyel készül nektek a Corvinus egyetem falain belül!

Az utazás izgalmas, repülővel pedig egy igazán egyedülálló élmény, azonban ennek létrejöttében borzasztóan fontos szerepet játszanak a pilóták.

Ha mindig is kíváncsi voltál, hogy milyen a pilóták élete, mik zajlanak a kulisszák mögött, vagy hogy milyen érzés lehet egyszerre több száz ember életéért felelni a fedélzeten, itt a helyed!

Az esemény mindenki számára ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött, amit az esemény linkjében találtok: https://www.facebook.com/events/399229050877319

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk, szóljatok ismerősöknek, barátoknak is, bárkinek, akit érdekelhet testközelből a pilótafülkében zajló élet!