Április közepén a Corvinus Tourism Club és a Budapest Tourism Club Gate 4-es tagjai látókör bővítő beszélgetésen vehettek részt Balázsi Péterrel, a My Little Melbourne társalapítójával, aki mai napig feleségével vezeti a Madách téri specialty kávézót. Mióta 2012-ben megnyílt ez a kis csoda kávézó, rengeteg izgalmas dologba vágott bele Péter. A belsős rendezvényen a hallgatók betekintést nyerhettek, hogyan indult el a My Little Melbourne kávézó, mitől lesz egy kávézó specialty és mi az a café coaching. Erről hoztunk most nektek egy kis összefoglalót.
Szerencsefaktor
Balázsi Péter az előadás során többször hangsúlyozta, hogy a vendéglátóipar egy igen kemény szakma, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy az ember jókor jó helyen legyen. Történetük egy 2012-es családi nyaralás kapcsán kezdődött. Családlátogatáson jártak Ausztráliában, amikor először kóstoltak bele a kissé citrusos ízvilágú specialty kávéba, ami mondhatni megváltoztatta az életüket. Gondolhatnánk, hogy szerelem volt első látásra, de mint kiderült ez koránt sem volt így. Ausztráliában más a kávékultúra. Ez a kávéfajta enyhén citrusos, más, mint a megszokott olasz ezért jó pár alkalom kellett ahhoz, hogy megkedveljék. És hogy miért kóstolták újra és újra? Mert olyan különleges ízvilágot nyújtott, amit még sosem tapasztaltak. Hazatérve sem tudták kiveri a fejükből, és az itthoniaknak is sokat beszéltek erről a kávéról, meséli Péter. Ekkor jött a javaslat ismerősöktől, ha ennyire szeretik ezt a kávét, miért nem vágnak bele és indítják el saját specialty kávézójukat. Nem is kellett sokáig gondolkodniuk, kilenc évvel ezelőtt, április 8.-án meg is nyitottak, és azóta is töretlen a sikerük.
Jó csapat
Kezdetben ketten feleségével indították el vállalkozásunkat, majd ezt követően családtagok kapcsolódtak be a munkába. Ezután olyan sikeres baristákkal tudtak együtt dolgozni, akik nemzetközi szinten is elismertek. Közülük volt aki náluk készültek fel a Latte Art Világbajnokságra és nagyon szép eredményekkel öregbítette a kávézó nevét. E mellett hisznek abban, hogy fontos a fiatal munkaerő, akit kezdettől fogva ők tudnak tanítani és terelgetni. Saját barista képző iskolájukban sok fiatal sajátítja el a szakma legfontosabb fogásait.
Folyamatos fejlődés
A café coaching fogalma még sokaknak ismeretlenül cseng, de talán ti is olyan kávézóban isszátok a kávétokat nap mint nap, ami Balázsi Péter segítségével indult el. A My Green Cup a Jászai Mari térhez közel, a Sixletter az Alkotmány utcában vagy a The Nook Specialty kávézó a IX. kerületi tűzoltó utcában, is az ő nevéhez fűződik, ilyen vagy olyan oldalról. Volt, ahol társ alapítóként volt, ahol üzleti partnerként, vagy ötletgazdaként segített az újonnan nyíló kávézóknak. Péter elmondása szerint ezekből sokat tanul és mindig nagy megtiszteltetésnek érzi, amikor ilyen feladatra kérik fel. Ha tehetitek látogassatok el ezekbe a kávézókba és bizonyosodjatok meg magatok is arról milyen szenvedéllyel űzik ezt a szakmát. Valamint, legyetek résen, mert pár héten belül nyílik a Csarnok téren legújabb kávézójuk a COFFEE WORKS is, amely az ő üzemeltetésükben fog működni. Corvinus-os hallgatóknak erősen ajánlott jövő évtől kiugrani hozzájuk órák közti szünetekben egy finom kávéra!
A Budapest Central European Fashion Week-ről beszélgettünk Forintos-Szűcs Anitával
Szervezetünket a négy féléves szakmai képzésünk, a Talent Program teszi teljessé. Ennek a programnak a keretein belül volt lehetőségük a Gastro and Leisure karrierút negyedik évfolyamos hallgatóinak részt venni az idei év első belsős előadásán. A Magyar Divat & Design Ügynökség vezérigazgató-helyettesével, valamint a divat divízió igazgatójával, Forintos-Szűcs Anitával nyerhettek mélyebb betekintést a kifutók világába. Blogunkban szeretnénk kicsit titeket is elkalauzolni a rendezvényszervezés és a divat kapcsolatának színfalai mögé.
Ha rendezvényszervezésről beszélünk, van egy rendezvénysorozat, amely évente kétszer megmozgatja a divatvilágot, és egyaránt jótékony hatással van a turizmusra és a divatiparra is. Igen, valóban a divathétről beszélünk, amelynek a képzeletbeli térképén egyre izgalmasabb desztinációnak számít Budapest is a Magyar Divat & Design Ügynökségnek és a Magyar Turisztikai Ügynökségnek köszönhetően.
A Budapest Central European Fashion Week célja – Forintos-Szűcs Anita szerint – hogy a régió meghatározó divateseményévé váljon és egyúttal lehetőséget biztosítson a hazai és régiós tervezőknek a meghívott nemzetközi szakmai közönség előtti bemutatkozásra. A divatbemutatók mellett a programot különféle divat tematikájú események, kiállítások és showroom megnyitók színesítik. Az élményszerzésre is hatalmas hangsúlyt fektetnek. A kiemelt résztvevőknek Front Row Dinnerrel és Hospitality Tourral kedveskednek, amely tökéletes eszköz a város imázsfejlesztésére is. A szervezők az esemény alatt kiemelten figyelnek arra, hogy a #Budapest jelöléssel a divatguruk és influenszerek által alkotott szebbnél szebb képek elárasszák a social médiát is, ezzel is népszerűsítve fővárosunkat.
De honnan is indultak és jutottak el addig, hogy ma már mind a tavaszi, mind az őszi szezonban Budapesttel van tele a közösségi média? A kezdet, Forintos-Szűcs Anita elmondása szerint nem volt gördülékeny, de örömmel tekint vissza a legelső, 2018-as divathétre. A már lassan 3 évvel ezelőtti eseményt a Várkert Bazárban rendezték meg, amely sok szempontból nagy kihívást jelentett, de a patinás épület így is jó választásnak bizonyult az első Budapest Central European Fashion Week megrendezésére. Az esemény átütő sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a 19/20-as tavaszi szezonban már 5000 résztvevőt számláltak, és 15 side event csatlakozott a programhoz. Ebben az évben jelent meg a Fenntarthatósági Kerekasztal beszélgetés és a Young Talents tervezői verseny, amely csak tovább emelte az esemény jelentőségét a nemzetközi porondon.
A divat divízió igazgatója szerint az eseménysorozat egyik legmerészebb, ugyanakkor legizgalmasabb fordulatát a kifutó áthelyezése jelentette a Duna egyik partjáról a másikra, a Bálnába. 2019 novemberében már 70 fő élvezhette a frontrow helyeket – köztük ismert nemzetközi influenszerek, divatszerkesztők és buyerek, valamint a nemzetközi tervezők is külön napot kaptak az eseménysorozaton belül, ennek köszönhetően újabb ezer fővel bővült a látogatók köre. A buyerek és az influenszerek száma is jelentősen megnövekedett, így nagy áttörésként tekintenek vissza erre az időszakra a szervezők.
A következő nagy mérföldkő, akárcsak az egész világ számára, a 2020-as év volt. A koronavírus-járvány miatt az egész divatipar újragondolásra szorult. Ez év szeptemberében az egészségügyi előírásoknak megfelelve, különleges trunk showk formájában valósult meg a tavasszal elmaradt, őszi-téli kollekciókat bemutató divathét. A rendezvény mellett egy pop-up store is helyett kapott, amely a BCEFW értékesítésösztönzéséért volt felelős, ahol a látogatók a bemutatókat követően rögtön megvásárolhatták a kiszemelt tervezői darabokat.
Rá egy hónapra, 2020 októberében megvalósult az első digitális BCEFW, ahol a 2021-es tavaszi-nyári kollekciókat csodálhatták meg az érdeklődők az online követhető runway felvételeknek köszönhetően. A divathétre készült videók összesen 100 ezres megtekintést produkáltak a legnagyobb videómegosztó portálon.
Forintos-Szűcs Anita elmondása szerint az elmúlt év során számtalan tapasztalattal gazdagodtak, és olyan újítások is előtérbe kerültek, amelyek közül valószínűleg jó néhány visszatérő elem lesz a divatheteken a pandémiát követő időszakban is. Az idei első, március végén megrendezésre kerülő divathetet az érdeklődők online, az esemény hivatalos Facebook oldalán tudják követni. Forintos-Szűcs Anita úgy fogalmazott, a mázli-faktor is nagyon fontos az idei BCEFW sikerességével kapcsolatban, mi viszont úgy gondoljuk, a nagyon kemény és alázatos munkával saját maguk dolgoztak meg a sikerükért. Éppen ezért arra buzdítunk minden divat és turizmus szerelmest, hogy kövessék a 2021/22-es őszi-téli kollekciókat bemutató Budapest Central European Fashion Weeket online formában is március 25. és 28. között, az esemény Facebook oldalán, hogy a vírus elmúltával, minden akadályt leküzdve folytatódhasson a rendezvénysorozat, pont úgy, mint azelőtt.
A ,,Miért éppen turizmus?” kampányunk keretein belül Rebák Edittel, a Művész Kávéház üzletvezetőjével beszélgethettünk arról, hogy mit szeret a turizmus világában és miért ajánlja azt a fiatalok számára. Megtudhattuk, hogy a jó nyelvismerete miatt választotta ezt a szakmát, de természetesen vonzóak voltak számára a turizmussal összeköthető pozitív élmények és az utazás is. Munkáját rendkívül gyakorlatiasnak tartja, és véleménye szerint, napról-napra új élményekkel gazdagodik munkája során.Üzenete a fiatalok számára: Bátran válasszák ezt a szakmát, mivel komoly karrierépítési lehetőség és egyben élvezet, szórakozás rejlik benne.
Miért választotta szakmájának és hivatásának a turizmus-vendéglátást?
A pályaválasztás során egy dolog volt biztos számomra, olyan területen szeretnék dolgozni, ahol a kedvenc tantárgyam, a nyelv, így a nyelvismeret kulcsfontosságú. Emellett pedig azok a hívószavak, mint utazás, szálloda, szabadidő, rendezvény, élmény … stb., számomra mint végzős gimnazistának mindenképp vonzóak voltak. A családban is volt vendéglátós, így mindezek az érvek a Vendéglátóipari Főiskolára tereltek.
Mi az, amit legjobban szeret a szakmájában?
A főiskola elvégzése után sem bántam meg döntésemet, s ezen a pályán maradtam, ebben a világban dolgozni trendi. Tetszett, hogy a vendéglátás valójában egy nagyon gyakorlatias tevékenység, így hát a szakma fogásait a mindennapok során, élesben lehet megtanulni, az alapoktól kezdve. Ezen keresztül megtapasztalhatjuk a turizmus-vendéglátás iparág sokszínűségét, összetettségét és valódi értékét. Minden egyes új terület és feladatkör új és új tapasztalattal, élménnyel gazdagít.
Mit kapott, mivel gazdagodott eddigi pályafutása során?
A főiskolai nyári gyakorlatok során belekóstoltam az éttermi reggeliztetésbe, a pincérek, a szobaasszonyok, a recepciósok munkájába, a főiskola elvégzése után pedig egy szálloda vendéglátóipari eladójaként kezdtem a pályafutásom. Innen lépkedtem a ranglétrán felfelé, voltam üzletvezető, értékesítési vezető, de egy szállodát is vezettem. Mindez köszönhető volt a szakma iránti elkötelezettségemnek, szorgalmamnak, felfogásomnak. A kihívások elől nem futamodtam meg, ezekkel szembenéztem, s megerősítettek. A siker bennünk rejlik, a hozzáállásunkon nagyon sok múlik. A jó kommunikációs készség és nyelvismeret alap, de az sem árt, ha valaki nem ijed meg a munkától…
Mit üzenne fiatalkori énjének a turizmus szakmával kapcsolatban?
A turizmus-vendéglátás szakma jó választás volt, s ma is az; számtalan lehetőség, ígéretes karrier áll az ágazat leendő szakemberei előtt. Ez egy piacképes, jó jövedelmet biztosító szakma. Bár most, a pandémia idején nem kedvező a helyzetünk, de optimistán tekintünk a jövő felé, bízunk abban, hogy szakmánk hamar talpra áll, s a válság előtti szintre visszaállunk, s ismét mozgásba hozzuk a gazdaságot, ismét országunk nagyköveteivé válhatunk.
Mit üzen a mostani fiataloknak, miért érdemes a turizmus-vendéglátást hivatásul választani?
A 2020-as esztendő elejéig a turizmus és a vendéglátás a hazai gazdaság húzóágazatai voltak. A jelenlegi járványügyi intézkedések nem fognak minket megtörni, turizmus és vendéglátás nemcsak volt, hanem lesz is, a felkészült, nyelveket beszélő szakemberekre pedig szükség lesz.
Ha szereted a szép helyeket, érdekelnek a város és a régió természeti és kulturális értékei és ezeket megmutatnád másoknak is, ha szeretsz utazni, szervezni és emberekkel foglalkozni, vagy csak szereted az ínycsiklandozó fogásokat, jó ételeket, italokat …. , válaszd ezt a szakmát!
A turizmusban, vendéglátásban komoly karrierépítési lehetőség rejlik, komplexitásánál fogva sokféle álláshely tölthető be a munkaerőpiacon. A jó szakemberekért sorban állnak a munkáltatók, ami többek közt jobb lehetőségeket, magasabb fizetést jelenthet a talpraesett, gyakorlatias tudással felvértezett fiataloknak.
A Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány által 2020-ban is meghirdetésre került a CheckINN Turisztikai Innovációs verseny, melyről részletesen az aktív turizmus kategória győztes csapatát kérdeztük, Horváth Reginát, Klisóczki Fannit, valamint Nagy Simont, aki a Corvinus Tourism Club alapítója is. Az interjú során nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a kitartó és áldozatos munka meghozza a sikert. A koronavírus okozta helyzet mind a versenyzők, mind a szervezők elé kihívásokat állított, azonban új szabályokkal és módszerekkel, zavartalanul zajlott le a megmérettetés.
Eddig az ötletversenyen alapvetően turizmus és vendéglátás alapszakos, illetve turizmus-menedzsment mesterszakos hallgatók vehettek részt, azonban a tavalyi évtől ez változott. A megkötés az volt, hogy a csapatból legalább egy fő legyen turizmus szakos hallgató, továbbá a csapat tagjainak azonos felsőoktatási intézménybe kell járni, ahol mindenkinek aktív, nappali hallgatói jogviszonnyal kell rendelkeznie. Végül összesen 70 csapat nevezett, 12 egyetemről.
A kétfordulós verseny lehetőséget adott a diákoknak, hogy a turizmussal kapcsolatos gyakorlati ötleteiket bemutathassák a szakemberekből álló zsűrinek. Az innovatív ötletek akár új megoldásokat hozhatnak a jelenlegi kihívásokra, így a megmérettetés jelentősége vitathatatlan koronavírus-járvány idején. Nem utolsó sorban pedig, a kategóriák első helyezettjei 3 millió forint jutalomban részesülhettek, melyet a győztesek február elsején, a Turizmus Gálán, vehettek át.
Kérlek mutatkozzatok be röviden!
Fanni: Klisóczki Fanninak hívnak, és a Budapesti Corvinus Egyetem Kereskedelem és Marketing alapszakának végzős hallgatója vagyok. Regit még az első félévben, Budapest Business Clubos pályafutásunk kezdetén ismertem meg, Simont pedig a Youth Business Groupban való munkánk során. Regi és Simon már 2019-ben is neveztek erre a versenyre (akkor még külön csapatban), viszont én egy új versenyző voltam a turizmus világában. Regi vetette fel, hogy mi lenne, ha közösen kipróbálnánk magunkat a ChechINN Turisztikai Innovációs Versenyen, ezután pedig én voltam a turizmusos tag „vadászó”. Így jutott eszembe Simon, és alakult meg az álomcsapatunk.
Regi: Horváth Regina vagyok, most diplomáztam le Kereskedelem és Marketing alapszakon. A turizmus világával eddig főként „fogyasztó”, „ügyfél” oldalról találkoztam (rengeteget utaztam, amíg lehetett). Szerintem az utazásokkal és kalandokkal együtt a turizmus rengeteg fiatal érdeklődési körébe beleesik, szívesen foglalkozom vele mélyebben én is. Az elismerésen, megmérettetésen és nyereményen kívül tehát a verseny témája is motivált. Ahogy Fanni már említette, a BBC-ből ismerjük egymást. Az egyetemen is volt pár közös óránk, de a BBC-ben kezdődött a barátságunk. Simont csak a versennyel kapcsolatban ismertem meg, Fanni volt az összekötő ember.
Simon: Én pedig Nagy Simon vagyok, negyedéves turizmusos hallgató és a Corvinus Tourism Club alapítója. Ahogy a lányok mondták, 2019-ben Kiss Márkkal és Tóth Rékával már a tavalyi Check Inn-en is próbára tettük tudásunkat. Ott a második fordulóig jutottunk. Amikor Fanni megkeresett, hogy induljak az ő csapatukban, akkor egyértelmű volt, hogy igent mondok, hiszen a YBG-s közös munka során csak jó tapasztalataim voltak Fannival kapcsolatban, és az első találkozásunkkor a Mon Chéri Kávézóban Regi is nagyon szimpatikus volt, így együtt vágtunk bele a kalandba. No meg vonzott a vágy arra, hogy ezt a versenyt is kimaxoljuk!
Miért indultatok a CheckINN-versenyen, azon felül, hogy komoly presztízst jelent már a részvétel is?
Fanni: Korábban már több esettanulmány versenyen és innovációs versenyen is részt vettem az egyetemi tanulmányaim során, mindig motivált voltam arra, hogy újabb és újabb kihívásokat keressek. Ha nem Regi keres meg ezzel a versennyel, nagyon valószínű, hogy nem jelentkeztem volna rá, ellenben a korábbi szuper együtt végzett munkáink miatt úgy éreztem, kár lenne kihagyni egy újabb közös projekt lehetőségét. A COVID-helyzet is motiválóan hatott rám, hisz nem éreztem felelősnek a szociális eseményeken való részvételt, így pedig hasznosan el tudtam tölteni az időmet. Na és ne felejtsük ki a meghirdetett nyereményt, ami szerintem mindenkire nagyon motiválóan hatott.
Regi: Érdekel a turizmus világa, plusz mindig is szerettem megmérettetni magam. Fannival már volt szerencsénk több projekten, esettanulmány versenyen együtt dolgozni, ami mindig nagyon sokat adott – rengeteget tudunk egymástól tanulni. Az ilyen jellegű versenyek új ismertségeket is hoznak, nagyon jó networking lehetőséget is látok benne, örülök, hogy többek között Simont és az ő szakmai tevékenységét is megismerhettem. Na meg persze bennem volt a tavalyi sikertelenségem rossz szájíze, és végig a szemem előtt lebegett a nyeremény pénz is.
Simon: Mint egykori CTC elnök és jelenlegi YBG Tourism Club Franchise vezető, nem is volt kérdés, hogy elindulok a versenyen. Kötelességemnek éreztem, hogy megmérettessem magamat az ország legnagyobb presztízsű turizmusos versenyén, és a csapatommal a fődíjat célozzuk meg, ami óriási presztízst jelent majd a szervezetnek. Különösen büszke vagyok rá, hogy mindezt tanári konzulens nélkül sikerült elérnünk. Továbbá hiszem, hogy ebben a nehéz helyzetben fontos, hogy mi, fiatalok is beletegyük a közösbe az ötleteinket, ami esetleg az ágazat kilábalását segítheti a közeljövőben.
Említettétek, hogy nem az idei lesz az első esetversenyetek, szerepeltetek már tavaly is. Mi az, amit fel tudtatok használni idén?
Regi: A tavalyi versenyen a Wizz Air esettanulmányi verseny tapasztalataiból táplálkozva indultam, ahol pont egy olyan csapat ejtett ki minket a döntőbe való jutásból, akik, mint egy ötlethalmazt gyűjtöttek össze, sokat mondtak, de sok mindent csak érintőlegesen. Nem ismertem ezt a versenyt, nem tudtam mi az elvárás, úgyhogy kipróbáltam azt a taktikát itt. Nem jött be. Túl komplex és túl sok mindent magába foglaló, de nem elég érthető és nem elég kézzelfogható lett a tavalyi ötletünk. Tanulság: Minden versenyen kicsit mást várnak el, és van, hogy többször el kell indulni, hogy „kiismerd” az elvárásokat, és hogy mi az, amit keresnek. Örülök, hogy ezt most sikerült másodszorra megtalálni.
Simon: Egyértelműen szerettem volna, ha out-of-the-box megoldásokban gondolkodunk, és az ötletünket humorral és kreativitással fűszerezzük. A tavalyi CheckInn-hez képest idén megváltozott a sorrend. A nagyobb lélegzetvételű tanulmány helyett az első fordulóban egy 3 perces videót kellett alkotnunk, ahol – mint a startup világból ismeretesen – egy “elevator pitch”-ben kellett röviden eladnunk az ötletünket először. Tudtam, hogy már itt meg kell fogni a zsűrit, ezért a konkrét jelenetet egy liftben vettük fel, mintha tényleg a helyszínen győztük volna meg a befektetőket az ötletünkről. A második forduló pedig a tanulmány volt, aminek már úgy futottunk neki, hogy a zsűri elsőkörös visszajelzése óriási löketet adott nekünk, mert érződött rajtuk, hogy átjött az ötletünk!
Több területen is indulhatnak a versenyzők, melyiket választottátok? Miért e mellett döntöttetek?
Fanni: Az aktív turizmus területén indultunk egy szolgáltatás innovációval. Nem úgy kezdtünk neki a versenynek, hogy volt egy turisztikai innovációnk, amit már csak be kellett kategorizálni, épp ellenkezőleg: töprengtünk, hogy melyik kategóriában lehet a legkevesebb induló, és az alapján igyekeztünk területet választani. Sajnos ez nem vált be, mert az egyik legnépszerűbb kategóriába nyújtottuk be a pályázatunkat, viszont hála az égnek jól sült el a dolog. Egyébként kategóriánként brainstormingoltunk, és a VíziMozi ötlete egy gyógy- és wellness innovációs ihletből alakult át aktív turisztikai ötletté.
Regi: Utólag nagyon örülök, hogy ebben a kategóriában kötöttünk ki, habár marketing hallgatóként bennem volt az érzés, hogy marketing innovációval illene előállnunk. Igyekeztünk ilyen területen is brainstormingolni, de visszagondolva csak azt tudom alátámasztani, hogy az innováció nagyon ritkán jön nyomásra és tudatosan. A VíziMozi is egy véletlen, mondhatni amolyan félreértelmezés, vagy mondjuk inkább csak úgy „máshogy értelmezés” eredménye lett.
Mutassátok be nekünk a pályázatot néhány szóban- Mivel indultatok? Honnan jött az ötlet?
Fanni: Az ötletünk egy – első körben – a Városligeti Csónakázótavon létrehozott csónakmozi, ahol kényelmes csónakokból tekinthetőek meg kultikus filmek a nyári estéken, sötétedés után. A vízparton eközben magyar kézműves sörök, pezsgők, borok, antipastik és snackek kaphatóak, melyet a csónakokhoz szállítanak film közben is. A vetítés után lehetőség van egy VIP koktélparty-n való részvételre, melyen neves filmes személyiségek, színészek, rendezők, kritikusok társaságában vitathatnák meg a filmet és az érzéseiket, gondolataikat, amit kiváltott. Az első találkozásunkkor a versenyben megadott kategóriánként brainstormingoltunk, és a VíziMozi ötlete egy gyógy- és wellnessinnovációs ihletből alakult át aktív turisztikai ötletté. Emellett nagyon hamar a szívünkhöz nőtt az ötlet, hiszen nemcsak COVID-biztos megoldás lehet a közösségbe visszaszokásra távolságtartással, de nagyszerű kihasználási lehetősége az egyébként üres esti óráknak a csónakázótavon.
Milyen feladatokat kellett teljesítenetek?
Fanni: Először egy 3 perces „elevator pitch” alapján értékelték a csapatokat, hogy érdemesek-e a továbbjutásra, míg a második forduló a konkrét innovációs terv, stratégia kidolgozása volt, melynek magába kellett foglalnia a megadott szempontokat: innováció pontos leírása, bemutatása, és egy üzleti modell, amely tartalmazza: az innováció erőforrás igényeit, költségeit, potenciális piacméretet, profit és megtérülési lehetőségeit, marketing lehetőségeit.
Regi: Így van. Azt talán fontos kiemelni még itt, hogy a fő fókusz az ötlet innovációs jellegén volt. Ezt igyekeztük szakirodalom alapján is, illetve számos más irányból alátámasztani.
Kinek milyen feladatai voltak, hogyan oszlott meg a csapatdinamika?
Fanni: Nagyon tömören megfogalmazva a saját fő feladatomnak talán a szervezést, és racionalitást titulálnám, én voltam az az ember, aki mindig mindennel nagyon hamar végezni akart, nehogy kicsússzunk az időből, és mindig jelezte, ha valahol logikai baki, vagy hiányosság van az ötletünkben. Úgy érzem ezekben a korábbi versenyek tapasztalatai nagyon sokat segítettek. Alapos embernek mondanám magam, így főleg az ötlet részleteibe menő kidolgozásával foglalkoztam a végső pályázati anyag készítésekor, illetve a leadott anyag grafikai megjelenéséért, designjáért, hibátlan kivitelezéséért feleltem. Egyébként a kreatív ötleteléseket mindig közösen csináltuk, és fontos döntéseket is csak csapatszinten hoztunk, így azt nem tudnám senkire sem osztani, de azt hiszem ez így a legideálisabb egy ilyen pályázat esetén.
Regi: Én csináltam a piackutatást (primer kutatásaink kiértékelését és a szekunder anyagok felkutatását), az innovációs marketingstratégiánkat, illetve az én feladatom volt az innovációs tartalom megfogalmazása. Szerintem mindenki olyan résszel foglalkozhatott, ami közel áll hozzá és szívesen csinálja, legalábbis én nagyon élveztem elmerülni az innovációs típusokban, azoknak a lépéseiben, illetve az innovációs marketingben, amiről eddig nem volt szerencsém olvasni. Ezért is jók ezek a versenyek – sokkal szívesebben tanulok gyakorlatiasan, mint tankönyvekből.
Simon: Míg a lányok a tanulmány megírásában vállaltak nagyobb feladatot, én a verseny megnyerésének stratégiájának a kiötlésében és a megelőző információgyűjtésben és a videóban tevékenykedtem többet. A feladatom egyik legnagyobb eleme a piaci validáció volt. Fontosnak tartottam, hogy minden ötletünket több körben is futtassuk meg, mert több szem többet lát, illetve, hogy a gondolatainkat koherens üzleti modellekre fűzzük fel, mint például a PEST és SWOT elemzés és a Business Model Canvas. Aktívan propagáltam, hogy készítsünk kérdőíveket és mind szolgáltatói és fogyasztó oldali mélyinterjúkat. Elintéztem, hogy a városligeti csónakázó-tó vezetősége fogadjon bennünket, hogy közvetlenül nekik is elmondhassuk miben mesterkedünk. Minden szükséges eszköz beszerzését megvizsgáltam hús-vér, a piacon megtalálható beszállítók elemzése és megkeresése alapján, a pénzügyi tervet pedig egy McKinsey-s befektetési tanácsadó barátomnak is “eladtam”, hogy valóban a józan ész talaján álljon a munkánk. Hasznosnak is bizonyult ezeket visszajelzéseket beépíteni, mert minden meglátással alaposabb lett a tanulmányunk. A másik feladatom, mondhatni még közelebb állt hozzám – a videónk “producere” voltam. Facilitáltam a forgatókönyv létrehozását, a szövegek megírását, a prezentált anyagok animálását, a “statiszták” és a stáb bevonását, illetve a vágást és az egyéb utómunkálatokat.
Biztosan sok buktatót rejt magában egy ekkora volumenű verseny. Mi volt a legnehezebb a számotokra?
Fanni: A lényegre szorítkozni. Nagyon aggódtunk, hogy túl hosszú pályázati anyagot adtunk le (92 oldal) és emiatt hátrányba kerülünk, mert úgy érzik majd üres fecsegés tartalom nélkül, viszont hiába akartunk rövidíteni rajta, lehetetlen volt. Annyira sok energiát fektettünk bele, hogy a legapróbb problémáig mindennek utánajártunk és megoldottuk – és ezt nem lehetett máshogy nyilvánvalóvá tenni a zsűri számára, csak azzal, ha leírtunk mindent.
Regi: A leadás előtti utolsó két nap. Nem sokat aludtam. Minél jobban fogyott az idő, annál nagyobb volt a nyomás, és annál inkább leblokkolt az agyam. Minden tökéletesre és nagyon részletesre akartunk, ami rengeteg időt vett igénybe. Végül szerencsére épp időben befejeztük, de nagyon elfáradtam a végére, és csigalassúsággal születtek meg az utolsó anyagaim – talán nem is tökéletesre.
Simon: Én is az időbeosztást és az alaposságot emelném ki, mert sokszor hagyok dolgokat az utolsó pillanatra, ugyanis rám ellenkező hatással van a határidő közeledése. A nyomás segít általában túllendülni az alkotói válságon, ami pont az ellentéte volt a csapattagjaim munkamódszerének. Ez okozott némi súrlódást a munka során, de főképp Fanninak és természetesen Reginek is hála sikerült mindent időben befejezni és egy akkurátus, minden aspektusra kiterjedő innovációs stratégiát leadnunk.
A jelenlegi helyzet milyen nehézségeket hozott? Hogy sikerült ezeket leküzdeni?
Fanni: Nekem mindig nagyon pozitív élmény a közös munka, amikor egy helyen egy időben vagyunk, ezt találom a leghatékonyabbnak is, viszont ez a COVID miatt kevésbé tudott megvalósulni. Ellenben felfedeztük, hogy ha egy fáradtabb/lankadtabb figyelmű csapattagunk osztja meg a képernyőjét és jegyzetel az online megbeszélés alatt, akkor mindenki aktívan figyelni fog, annak ellenére is, hogy nem tudjuk olyan szinten „felügyelni” egymást.
Regi: Nagy meglepetésünkre online általában hatékonyabbak is voltunk, mint amikor élőben találkoztunk. Mindenki az egy megosztott képernyőre tudott figyelni, és valahogy kevesebb tényező volt a már jól megszokott négy fal között, ami elterelhetné a figyelmünket.
Simon: Online, pizsamában a babzsákfotelből számomra is kényelmesebb volt a munkavégzés. De azért nem lett volna hátrány egy kicsit több face-to-face egyeztetés sem a motiváció fenntartása végett.
Kinek és miért ajánlanátok ezt a versenyt?
Fanni: Én bárkinek, aki szeretne tenni a magyar turizmus fejlesztéséért, vagy csak szimplán úgy érzi, van egy jó ötlete, amit eddig még sehol nem használt fel. A verseny szervezői nem veszik át az ötlet feletti jogot, csak értékelik a pályázatot, és motiválnak arra, mind visszajelzésekkel, mind győzelem esetén anyagilag, hogy folytassátok, megvalósítsátok a projektet. Ha helyesek az információim, akkor céljuk a jövőben támogatókat, mentorokat szerezni, hogy minél több innováció valóra válhasson, így már csak emiatt is mindenképp megéri elindulni rajta.
Regi: Abszolút mindenkinek ajánlom én is. Még esetleg olyannak is, akihez nem áll közel a turizmus iparága, hiszen lehet, hogy a legjobb ötletek majd pont kívülről, a „szemlélőktől” jönnek. Mint már említettem, nagyon sokat lehet ezekből a versenyekből tanulni, új embereket megismerni, így csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ragadja meg a lehetőségeket, amiket elé tárnak. Főleg, mert ezek a lehetőségek általában mindig újabb és újabb lehetőségeket rejtenek magukban.
Simon: Minden Tourism Clubosnak kötelezővé tenném az indulást! A CheckInn egy remek kezdeményezés és óriási networking lehetőség, mind a többi ambíciózus turizmus és vendéglátás érdeklődésű fiatallal, mind pedig az ágazatunk legkiemelkedőbb szakembereivel. Egy CheckInn győzelem jó ajánlólevél lehet bármilyen szakmabeli állás elnyeréséhez.
Jövőre is terveztek indulni?
Fanni: Én nagyon szívesen indulnék a 2021-es versenyen is, úgy érzem számos további ötletem van, amit érdemes lenne megvalósítani. Elképesztően örülnék, ha megmaradna a csapatunk, de amennyiben valami oknál fogva nem, úgy jövőre újra aktív „vadászatra” indulok.
Regi: Ha minden jól megy, én külföldön folytatom a tanulmányaimat, így a verseny jelenlegi szabályzata alapján nem indulhatok. Ha esetleg bármi változik ekörül, nagyon szívesen elindulnék újra.
Simon: Mivel óriási élményben volt részem a verseny során szívesen indulnék ismét, de van egy olyan érzésem, hogy a sok motivált Tourism Club-os mellett, akik remélem felfigyeltek erre a megmérettetésre, már labdába sem tudunk majd rúgni!
Nem muszáj megválaszolni, de lehet tudni, hogy mi lesz a nyeremény sorsa?
Simon: Mivel aktív turizmus kategóriában indultunk, a nyereményünk részét képezte egy csodálatos Csepel túrabicaj is az MTSZA és a Factory Bike jóvoltából, amit hatalmas örömmel és büszkeséggel fogok tekerni tősgyökeres csepeliként! Valamint természetes, hogy jó turizmusosként a nyereményösszeg egy részéből utazni fogok a COVID-ot követően. Rengeteg gyönyörű hazai desztináció van még a bakancslistámon. Egy másik részét befektetem, és az összeg fennmaradó részét autóvásárlásra fordítom, amivel bejárhatjuk barátaimmal és családommal a magyarországi csodahelyeket.
Fanni: Nos, sokat fogok biciklizni, most már Budapesten is. A pénznyereményt pedig teljes egészében félreteszem, és a mesterképzés után, ha a COVID-helyzet rendeződik, egy világkörüli út tőkéjének részévé válik.
Regi: Mivel az ötletünk nagyon költségigényes, amúgy is csak támogatásokkal tudjuk elképzelni a megvalósítást (de semmiképp saját tőkéből), a nyeremény összeg nem sokban adna hozzá a lehetőségeinkhez. Így úgy döntöttünk, hogy ezt mindannyian személyes célokra használjuk fel. Csatlakozom Fannihoz és Simonhoz, én is főként utazásra tervezem elkölteni.
Gratulálunk mindenkinek a Corvinus Tourism Club nevében is!