Van a Magas-Bakony rengetegében egy különleges hely, amely egyszerre vad, romantikus és sejtelmes. Ahol a facsonkok úgy meredeznek ki a víztükörből, mintha csak arra várnának, hogy megpillantsd és felfedezd őket. A Hubertlaki-tónál megváltozik a világ. Felszínét, erdélyi rokonához hasonlóan, meg-megtörik a tóból kiálló halott fák csonkjai. Népies elnevezését is innen, az Erdélyben található Gyilkos-tóról kapta.

Bakonybél északi végénél csatlakozhatunk a kék kereszt jelzéshez, majd a Gerence-patak mentén juthatunk el az Odvaskő Hotel parkolójánál lévő pihenőig. Aki kényelmesebb, az a pihenőhelyig autóval is érkezhet, bár kár kihagyni ezt a 3.4 km-es, árnyas lombsátor alatt vezető kis sétautat a településtől a parkolóig, mert remek ráhangolódást biztosít az erdei túrára. A parkolótól a kék kereszten tovább haladva, a Molnár-kút-árok széles erdei ösvényén, mindenfelé zöld aljnövényzet burjánzik páfrányokkal és medvehagyma-mezőkkel, ezáltal fokhagyma- és virágillat keveréke, valamint madárvijjogás tölti be a rengeteget. Ezután egy meseszép bükkös következik, néhol kisebb emelkedőkkel és kaptatókkal, aztán a gerincet elérve, jön a lejtmenet meg egy fára festett „Tó” felirat nyíllal, a leágazó utat jelölve. Még kb. 200 méter és előtted, szinte a semmiből előbukkanó Hubertlaki-tó, amely úgy szunnyad a hatalmas fák ölelésében, mintha évszázadok óta arra várna, hogy felfedezze valaki. Emberek, turisták sehol. Csend és nyugalom honol a tájon.

Az 1980-as évek közepe felé kialakított tavacska eredetileg vaditatónak készült. Helyén egykoron egy égeres állt. A völgyzáró gát mindkét oldalán padok, asztalok szolgálják a szemlélődést.